Elkezdődik a film és mosolyra húzódik a szám, mert a hangulat valójában elsőrangú. A hömpölygős szimfonikus zenekar által játszott spagetti western giccs hangulata tökéletes frigyre lép a 80-as éveket idéző túlélénkült színvilággal. Minden gagyi, nem igénytelen de gagyi, és ez nagyon tetszik, mert Tarantino és sidekick-je Robert Rodriguez rászoktattak minket a gagyi szeretetére.
Még Kedvenc replikánsunk Rutger Hauer arca is bizakodással tölt el, elismerjük: valóban jó választás volt a név nélküli csöves szerepére. Mert főszereplőnk valóban egy névtelen senki, csak amíg régen Clint Eastwood lazán, lovon és legfőképp méltóságteljesen volt senki, most kénytelenek vagyunk végignézni, egy gyenge ember próbálkozásait és legszomorúbb, hogy mégis ez a senki az egyetlen, aki bármilyen érdeklődést mutat egy pozitívan változó jövőkép irányába.
Az első pár perc után, mikor elhagyjuk a főcímet, nagyon hirtelen rántanak bele abba a világba, amit egyébként hibátlanul építenek föl. Általában, atmoszférateremtés alatt a kritikusok a nekik tetsző hangulatot szokták nevezni, és elfelejtik, hogy csak a film iparos-munka részéről kellene említést tegyenek. Hogy egy példát mondjak nekem nem tetszett a felépített város, az új Sin City belső morál nélkül. A hely, ahol a Robot zsaru és maga Mad Max is öngyilkosságra vetemedne. Kicsit úgy tudnám leírni, mint ,,az út” című film hangulatát azzal a különbséggel, hogy míg ott indokolt volt(valami világégés elpusztított a földön mindent), addig itt nem értjük a hihetetlen mértékű erőszak lényegét. De hogy felfogtam a város hihetetlenül egyszerű belső működését és megértettem, miért ül mindenki tétlenül az biztos.
Csak az a baj, hogy visszatértünk oda, amit már rég el kellett volna hagynia bármilyen mesélőnek. Nevezetesen arról beszélek, hogy van a gonosz, aki gonosz, dehogy miért lételeme a pusztítás arra nem tudunk választ adni. Itt a képlet a következő: van egy valamikor szebb napokat látott város, ahol a bűn, a korrupció és az erőszak hatalmas mértéket öltött köszönhetően a várost vezető mérhetetetlenül kegyetlen Drake-nek, és borzasztó, gyerekszoba nélküli múltra visszatekintő fiainak, akik mindenben túl akarják szárnyalni a papát.
Hogy miért engedi mindenki, hogy ez a három ember irányítson mindent? Elképzelésünk sincs, de a félelem ott lappang mélyen minden lakóban. Kivéve persze Rutger Hauer vándor hajléktalanjában, aki egyik nap még hagyja, hogy sörösüveget rágassanak vele pénzért, de miután találkozik az angyalarcú, angyallelkű kurvával kinyitja fáradt szemeit, egyenesen a világra néz velük, és a bűnös emberekre, majd Bronson féle morális fedezet nélkül, vagy akár a taxisofőrben látott átalakulást mellőzve fegyvert ragadva véget vet nekik.
És olyan erőszak tenger zuhan ránk, ami vörös ugyan, a vértől, de nem lehet kettéválasztani. Nem lehet tudni, hogy a néhol felsejlő társadalomkritika igazi szándék, vagy a megcsömörlött ember impressziója csupán, de ha valódi cél volt, akkor ez a kígyó bizony a farkába harap. Lehet minket nevelni, nem is veszem rossz néven, de az utálatosan ripacs színészek szájából elhangzó gumimondatok, melyek nagy szövegek is lehettek volna sem tudják feledtetni azt a mennyiségű vért, gyilkosságot, kínzást, mocskot, igazságtalanságot, amivel a készítők büntetnek, mert valami kérdésre rossz választ adtunk. Például arra, hogy meg akarjuk- e nézni a filmet. És van egy pont, ahol még azok is igazat adnak nekem, akik konzervatívnak tartanának és azzal válaszolnak, hogy én nem ugyanazon a játékokon nőttem föl, mint ők. SPOILER következik!!! De szerintem egy gyerekekkel teli iskolabusz felgyújtása majd a sikoltó hangok agyunkba vésése túllépi azt a határt, amit a szórakoztatás, meghökkentés, vagy kritikamegfogalmazás nemes céljai maguk elé tűzhetnek.
Nagy kár, pedig az előzetes sokat ígért, sőt a rendező-író páros is előállt néha olyan meglepően érdekes és színes karakterekkel(mint a pali, aki hajléktalanokat fizet le azért, hogy a kamera előtt verjék szét őket), amiből azt mondhatnám, hogy ha lett volna, aki a kezükre csap néha(a tengeren túl ez a producer, vagy a jóizlés), akkor valamiről szólhatott volna a mozgókép.
Rutger Hauer alakítása és karaktere tartalmaz néhány évek múltán házibulikban idézhető szöveget, de sajnos, ahogy a Csöves , sörétessel, úgy Hauer sem bír egyedül ellenszegülni egy rossz vezetésnek.
