Belénessy Csaba a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója rövid zártkörű beszélgetésbe bonyolódott az általam látogatott egyetem Bölcsészettudományi karán. A téma nagyjából és egészében a közmédiumok összevonása volt, amely tevékenységnek legfontosabb alakja szintén Belénessy.
Az est, menetét tekintve egy előadással kezdődött, melyen érezni lehetett a rutin keserű unalmát az előadón, de természetesen, akik először hallhatták ilyen magasan jövő forrásból az elhangzott információkat némiképp másképp látták. A koncepcióbeszédből sok újdonság nem derült ki, ám összefoglaló szinten kielégítő volt.
Megtudtuk, hogy első és legfontosabb lépésként az MTI a teljes híranyagát ingyenesen elérhetővé teszi a hamarosan elinduló: híradó.hu oldalon- természetesen ékezetek nélkül-ugyanis a hírek eladásából érkező bevétel összességében körülbelül 600 millió forint értékben határozható meg, ami ilyen nagy állami vállalkozásnál nem nevezhető jelentős összegnek.
Persze itt a dolog rögtön ellentmondásba ütközik önmagával, hiszen az eredeti cél, azaz a végleges összevonás pont a költséghatékonyságot nevezi meg katalizátorának, ha pedig ez így van mi értelme lemondani bármilyen típusú bevételről, aminek hiányát egyébként a bürokrácia és a dolgozok számának csökkentésében szeretnék behozni?
De ha ítélkezés nélkül nézünk rá a tervezetre, akkor azt láthatjuk, hogy a cél az, hogy ugyanazon híreket két önálló profillal nem rendelkező csatorna ne hozza le, saját működési költségvetésből, ehelyett legyen egy állandó stáb, ami áll egy operatőrből, egy fotósból, egy rádiós tudósítóból, egy televíziós tudosítóból, illetve a nyomtatott sajtó 1 képviselőjéből, ami az egyébként is egységes híreket az egyébként is egységes híradóknak küldi. Legalábbis Bellénessy úr elmondása alapján.
A másik nagy cél, amit a vezérigazgató megnevezett, az a nézettség és a hallgatottság növelése. Több elképzelést is hallhattunk, amit hatékonynak gondolnak. Először is, szeretnének kinevelni egy híradós sztárgenerációt, ami az Egyesült Államoktól, de a Nagy Britanniától sem idegen. Kérdés nélkül rögtön hallhattunk néhány nevet is. Ilyen volt például Alföldi Zoltáné, aki híradósként az RTL Klub-nál kezdte, majd átigazolt az Atv-hez, ahonnan most az m1 kötelékébe került. Előkerült néhány név a Lánchídrádiótól illetve az Echo tv-től, majd végül a köztudottan, többségében jobboldali érzelmű közönségnek elejtette : Kálmán Olga nevét, akit egyértelműen szakmai hozzáállása miatt kevert bele a kontextusba.
De nem csak ez volt az egyetlen elképzelés, ami az emberek visszacsábítását célozta meg. Bár nem került kimondásra ebben a formában, de az egész beszélgetés alatt az m2-t, mint leendő ifjúsági és kulturális csatornát emlegette a hallgatóság és Belénessy is. Illetve azt is igyekeztek egyértelművé tenné, hogy az eddigi gyakorlat helyett, miszerint a 20:00 és 22:00 óra közötti sávban zömében politikai műsorok futnak, inkább saját gyártású produkciókkal próbálnák visszacsábítani a nézőket és megtartani, az ,,elöregedett” közönséget.
Ez jelentheti új rajzfilmsorozatok születését, magyar, külföldön agyondíjazott filmek forgalmazását és bemutatását, de ezek egyike sem biztos. Amire viszont konkrét ígéretet kaptunk, az nem más, minthogy nem lesz több Szomszédok ismétlés, és valószínűleg az Életképek is hasonló sorsra jut.
Konkrét választ arra sem kaptunk, hogy a reklámok mennyire játszanak majd fontos szerepet az összevont közmédiumok érdekében, de legalább annyit kihámoztunk az erre irányuló mondatokból, hogy a főszereplőnek a reklámmentes magyar televízió elképzeléssel sincs baja. De ez ismét belefut néhány gazdasági és logikai kérdésbe.( Ha nincs reklámbevétel,akkor miből tartja el magát a fenntarthatatlanságot megszűntetni kívánó új rendszer, illetve miért van szükség a nagyobb nézettségre, hallgatottságra, ha a reklámozó cégeknek nem akarnak kedvében járni?).
Az viszont kérdés nélkül remek javaslat, amit az egyébként a magyar filmesek által sokat szidott kormánybiztos Andy Vajna nyújtott be- igaz, csak egy magánbeszélgetés keretein belül-, hogy a rövidfilmeket, játék, illetve dokumentum kategóriában is valamilyen módon a televíziónak kell felkarolnia. Ez egyrészt azért nagyon jó meglátás, mert mennyiséget tekintve éves szinten sokkal több ilyen jellegű alkotás születik, mint mondjuk nagyjátékfilm, ráadásul hazánk nagy rendezői is a rövidfilmkészítéssel találták meg a pályájuk mai állásához vezető utat, ezen kívül Magyarországon különösen nagy hagyománya van a rövidfilmgyártásnak, elég csak a Balázs Béla stúdióra gondolni. Másrészt pedig azért jó meglátás, mert a rövidfilm, a mozis piacon való forgalmazás során a terjedelem/ár/érték arányt tekintve nem tudna versenyre kelni a nagyjátékfilmekkel, így viszont van esélye, hogy megálljon a saját lábán és elérje közönségét!
Ahogy befejezte a beszédet a következő lépés a programban a kérdezz-felelek volt. Nem emelném ki az összes kérdést, többek között a sajátomat sem, amit csak azért tettem fel, mert egy ilyen fontos személytől azért mégiscsak illene kérdezni valamit, akkor is, ha már feltették az összes olyan kérdést, ami engem is foglalkoztatott. De néhányra azért sort kerítek.
Az egyik fontos felvetés az volt, hogy amennyiben ingyenessé teszik az MTI híreit azzal az állam nem szorítja-e ki a különböző hírügynökségeket a hírpiacról(lásd: független hírügynökség)? Illetve, ha kiszorítja, akkor monopol helyzetével nem mond-e ellent a régi és az új médiatörvényben is meghatározott törvényes igénynek, hogy ezen ágazatban is deklaráltan versenynek kell lennie?
A kérdésnek többször is el kellett hangoznia, mire érdembeli választ kaptunk. Viszont az részben egyértelmű lett. A lényege, hogy amennyiben és most idéznék : ” …nem közöljük, hogy a lázár luxus Audival járkál…” akkor az emberek megnézik majd a kereskedelmi médiumok híradóit a közmédiumok pedig nézőket és hallgatókat veszítenek, ami nem áll érdekükben. A válaszban egyébként érezni lehetett a pártszorítás vádjának talán kicsit izzadságszagú elutasítását, de ettől függetlenül amennyiben, a kereskedelmi médiumok híradásaira egyéb megkötés nem születik , a dolog érvényes, értelmes és igaz.
Másik kérdés az volt, hogy ha az a meghatározott egy stáb megy ki mindenhova és ugyanazt a híradást kapjuk az m1-en, dunán, és a Kossuth rádión, akkor nem válik e a közszolgálat egy egyoldalú kormányzati csatornává. Erre pedig az a válasz érkezett, hogy a kérdés azért nem érvényes, mert ezen médiumoknak nincs önálló profilja, ezért nem érdemes külön költeni valamire, ami egyébként egységes. Ez is egy őszinte gondolat, csak épp magába foglalja, hogy a fenti kérdés az eddig is érvényes volt, most csak annyi történik, hogy már nem is cáfolják.
Miután véget értek a kérdések, hamar lefújtuk az estébe hajló délutánt, mondván a vezérigazgató a Sándor palotába tart, hogy találkozzon a köztársasági elnökkel. Arra a kérdésre hogy lehet e kérdezni Belénessy-től, azt a választ kaptuk az egyik egyetemi tanárunktól, hogy nem ér rá, de ettől függetlenül nincs az a rohanó ember, akivel, ha kellőképp éreztetjük fontosságát nem áll meg egy pillanatra. Én nem tudtam eleget tenni ezen követelményeknek, úgyhogy csak tudósítottam erről a romantikus délutánról, aminek –legalább a filmekre vonatkozó- ígéreteiből remélem egy szép napon realitás válik.
Rövid életrajz Belénessy Csabáról: http://hirugynokseg.hu/mtizrt/451622/
