HTML

Big Kahuna

1-2 mondatot kaptam, ezért talán nem is érdemes belekezdeni. Maradt még egy, tehát: Kultúra(elsősorban filmek) , Politika, Közélet és minden, amit nem szégyenlek leírni, amellett persze, hogy nem ikszeltem be a "Ha blogod felnőtt, erotikus tartalmat vagy szélsőséges ill. indokolatlan erőszakot tartalmaz, amely bizonyos személyek számára sértő, el nem fogadható lehet, akkor pipáld ki ezt a mezőt."...mezőt!

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Hobo with a shotgun: Kritika

2011.04.30. 17:21 Zehev

Elkezdődik a film és mosolyra húzódik a szám, mert a hangulat valójában elsőrangú. A hömpölygős szimfonikus zenekar által játszott spagetti western giccs hangulata tökéletes frigyre lép a 80-as éveket idéző túlélénkült színvilággal. Minden gagyi, nem igénytelen de gagyi, és ez nagyon tetszik, mert  Tarantino és sidekick-je Robert Rodriguez rászoktattak minket a gagyi szeretetére.

Még Kedvenc replikánsunk Rutger Hauer arca is bizakodással tölt el, elismerjük: valóban jó választás volt a név nélküli csöves szerepére. Mert főszereplőnk valóban egy névtelen senki, csak amíg régen Clint Eastwood lazán, lovon és legfőképp méltóságteljesen volt senki, most kénytelenek vagyunk végignézni, egy gyenge ember próbálkozásait és legszomorúbb, hogy mégis ez a senki az egyetlen, aki bármilyen érdeklődést mutat egy pozitívan változó jövőkép irányába.

Az első pár perc után, mikor elhagyjuk a főcímet, nagyon hirtelen rántanak bele abba a világba, amit egyébként hibátlanul építenek föl. Általában, atmoszférateremtés alatt a kritikusok a nekik tetsző hangulatot szokták nevezni, és elfelejtik, hogy csak a film iparos-munka részéről kellene említést tegyenek. Hogy egy példát mondjak nekem nem tetszett a felépített város,  az új Sin City belső morál nélkül. A hely, ahol a Robot zsaru és maga Mad Max is öngyilkosságra vetemedne. Kicsit úgy tudnám leírni, mint ,,az út” című film hangulatát azzal a különbséggel, hogy míg ott indokolt volt(valami világégés elpusztított a földön mindent), addig itt nem értjük a hihetetlen mértékű erőszak lényegét. De hogy felfogtam a város hihetetlenül egyszerű belső működését és megértettem, miért ül mindenki tétlenül az biztos.

Csak az a baj, hogy visszatértünk oda, amit már rég el kellett volna hagynia bármilyen mesélőnek. Nevezetesen arról beszélek, hogy van a gonosz, aki gonosz, dehogy miért lételeme a pusztítás arra nem tudunk választ adni. Itt a képlet a következő: van egy valamikor szebb napokat látott város, ahol a bűn, a korrupció és az erőszak hatalmas mértéket öltött köszönhetően a várost vezető mérhetetetlenül kegyetlen Drake-nek, és borzasztó, gyerekszoba nélküli múltra visszatekintő fiainak, akik mindenben túl akarják szárnyalni a papát.

Hogy miért engedi mindenki, hogy ez a három ember irányítson mindent? Elképzelésünk sincs, de a félelem ott lappang mélyen minden lakóban. Kivéve persze Rutger Hauer vándor hajléktalanjában, aki egyik nap még hagyja, hogy sörösüveget rágassanak vele pénzért, de miután találkozik az angyalarcú, angyallelkű kurvával kinyitja fáradt szemeit, egyenesen a világra néz velük, és a bűnös emberekre, majd Bronson féle morális fedezet nélkül, vagy akár a taxisofőrben látott átalakulást mellőzve fegyvert ragadva véget vet nekik.

És olyan erőszak tenger zuhan ránk, ami vörös ugyan, a vértől, de nem lehet kettéválasztani. Nem lehet tudni, hogy a néhol felsejlő társadalomkritika igazi szándék, vagy a megcsömörlött ember impressziója csupán, de ha valódi cél volt, akkor ez a kígyó bizony a farkába harap. Lehet minket nevelni, nem is veszem rossz néven, de az utálatosan ripacs színészek szájából elhangzó gumimondatok, melyek nagy szövegek is lehettek volna sem tudják feledtetni azt a mennyiségű vért, gyilkosságot, kínzást, mocskot, igazságtalanságot, amivel a készítők büntetnek, mert valami kérdésre rossz választ adtunk. Például arra, hogy meg akarjuk- e nézni a filmet. És van egy pont, ahol még azok is igazat adnak nekem, akik konzervatívnak tartanának és azzal válaszolnak, hogy én nem ugyanazon a játékokon nőttem föl, mint ők. SPOILER következik!!! De szerintem egy gyerekekkel teli iskolabusz felgyújtása majd a sikoltó hangok agyunkba vésése túllépi azt a határt, amit a szórakoztatás, meghökkentés, vagy kritikamegfogalmazás nemes céljai maguk elé tűzhetnek.

Nagy kár, pedig az előzetes sokat ígért, sőt a rendező-író páros is előállt néha olyan meglepően érdekes és színes karakterekkel(mint a pali, aki hajléktalanokat fizet le azért, hogy a kamera előtt verjék szét őket), amiből azt mondhatnám, hogy ha lett volna, aki a kezükre csap néha(a tengeren túl ez a producer, vagy a jóizlés), akkor valamiről szólhatott volna a mozgókép.

Rutger Hauer alakítása és karaktere tartalmaz néhány évek múltán házibulikban idézhető szöveget, de sajnos, ahogy a Csöves , sörétessel, úgy Hauer sem bír egyedül  ellenszegülni egy rossz vezetésnek.

 

Szólj hozzá!

Hobo with a shotgun, vagy a magyar feliratkészítő(Bishop) álomcíme: Csöves, sörétessel!

2011.04.25. 17:26 Zehev

 

Nagy nehezen, és nem teljesen legálisan, de hozzájutottam Jason Eisener, Hobo with a shotgun című alkotásához. A film előtörténetéről annyit érdemes tudni, hogy egy Robert Rodriguez( El Mariachi, Desperado, Alkonyattól pirkadatig,Sin City, Grindhouse, Machete) által meghirdetett ál-előzeteseket felvonultató fesztiválra készült, mely a South by Southwest (Dél, Dél-nyugat) címre hallgatott. Az esemény címe egyébként utalás Hitchcock egyik leghíresebb filmjére, illetve Rodriguez farmjára, ami Texas államban helyezkedik el, és ami otthont adott a fesztiválnak is.

Az ál-előzetes olyannyira jól sikerült, hogy nemcsak a fesztivált, de a lehetőséget is megnyerte, hogy néhány kiválasztott USA-beli filmszínházban a Grindhouse című film két szekvenciája között átvezetésként szerepelhessen olyan agymenések mellett, mint az azóta szintén egész estés filmmé bővült Machete(a felejthetetlen Danny Trejo-val a főszerepben), vagy a Werewolf women of the SS a némiképp őrült Rob Zombie tollából( vendégszereplő Nicolas Cage, mint Fu ManChu 1:27 –nél), de hiba lenne kihagyni a felsorolásból a Motel és a Kabinláz rendezőjének, Tarantino nagy pártfogoltjának: Eli Rothnak a személyes rémálmát a Hálaadást a sorból.

A rendező és legjobb barátja, aki későbbiekben a film írójává vált 6 nap alatt készítették el a forgatókönyvet és magát az eredeti előzetest is. A költségvetés megközelítőleg 150 dollár volt, ami leginkább arra költöttek, hogy ellássák a Hobo-t játszó színészt David Bruntot cigarettával és pizzával. Miután elkészítették a trailer-t elküldték Austin városába és várták az eredményt anélkül, hogy fogalmuk lett volna arról mekkora internetes hype-ot kapott az előzetesük az államokban. Mondjuk a várakozás hetei sem teltek unalmasan, hiszen az alkotók idejének nagyrésze arra ment el, hogy teljesítsék az ígéreteket, amikkel az amatőr stáb tagjait fizették ki. (műszakátvállalás a munkahelyen, fűnyírás, stb.)

A pályázat megnyerése után pedig jött a várható produceri megkeresés, érdekes, hogy maga Rodriguez nem került rá a készítők listájára. Hogy ez miért lehet , arról csak találgatások vannak. Megeshet, hogy az anyagiak álltak az útba, de én azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a Sin City rendezője rájött néhány saját vállalkozás után(Kémkölykök 2-3, Cápasrác és Lávalány), hogy nem minden idióta alapötletből kell egészestés celluloid folyást, vagy Gigabyte halmazt csinálni, függően persze a technológiától.

Mindenesetre a kanadai srácok a költségvetés megismerése után, megszerezték a világ leghíresebb replikánsát, a jobb napokat látott Rutger Hauer-t, hogy koszos ruhája, és ősz borostája mögül ő ossza az igazságot. Elkészítettek egy új trailer-t,  és egy zseniális plakátot, amivel feltüzelték a fűrészen és motelen felnevelkedett vérre szomjazó közönséget, illetve a 70-es, 80-as évek b-kategóriás filmjeit hiányoló nosztalgia generációt és bemutatták filmjüket a független filmek legnagyobb mecénásának számitó Sundance filmfesztiválon, melynek alapítója maga a Sundance kölyök: Robert Redford. Annyiban mindenképpen ott volt a helye, hogy független film, hogy egyéb tekintetben megérdemelten vett-e részt egy ilyen presztízsű eseményen, azt nyílván nem én döntöm el, de akit érdekel a véleményem, az következő írásomban elolvashatja kritikámat.

Hobo with a shotgun előzetes 2011: http://www.youtube.com/watch?v=ssHEAOrAdCU

Hobo with a shotgun ál-előzetes 2007: http://www.youtube.com/watch?v=1LlazPgxKrA

 

 

Szólj hozzá!

Egy romantikus délután az MTI vezérigazgatójával

2011.04.23. 16:59 Zehev

Belénessy Csaba  a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója rövid zártkörű beszélgetésbe bonyolódott az általam látogatott egyetem Bölcsészettudományi karán. A téma nagyjából és egészében a közmédiumok összevonása volt, amely tevékenységnek legfontosabb alakja szintén Belénessy.

   Az est, menetét tekintve egy előadással kezdődött, melyen érezni lehetett a rutin keserű unalmát az előadón, de természetesen, akik először hallhatták ilyen magasan jövő forrásból az elhangzott információkat némiképp másképp látták.  A koncepcióbeszédből sok újdonság nem derült ki, ám összefoglaló szinten kielégítő volt.

  Megtudtuk, hogy első és legfontosabb lépésként  az MTI a teljes híranyagát ingyenesen elérhetővé teszi a hamarosan elinduló: híradó.hu oldalon- természetesen ékezetek nélkül-ugyanis a hírek eladásából érkező bevétel összességében körülbelül 600 millió forint értékben határozható meg, ami ilyen nagy állami vállalkozásnál nem nevezhető jelentős összegnek.

  Persze itt a dolog rögtön ellentmondásba ütközik önmagával, hiszen az eredeti cél, azaz a végleges összevonás pont a költséghatékonyságot nevezi meg katalizátorának, ha pedig ez így van mi értelme lemondani bármilyen típusú bevételről, aminek hiányát egyébként a bürokrácia és a dolgozok számának csökkentésében szeretnék behozni?

  De ha ítélkezés nélkül nézünk rá a tervezetre, akkor azt láthatjuk, hogy a cél az, hogy ugyanazon híreket két önálló profillal nem rendelkező csatorna ne hozza  le, saját működési költségvetésből,  ehelyett legyen egy állandó stáb, ami áll egy operatőrből, egy fotósból, egy rádiós tudósítóból, egy televíziós tudosítóból, illetve a nyomtatott sajtó 1 képviselőjéből, ami az egyébként is egységes híreket az egyébként is egységes híradóknak küldi.  Legalábbis Bellénessy úr elmondása alapján.

  A másik nagy cél, amit a vezérigazgató megnevezett, az a nézettség és a hallgatottság növelése. Több elképzelést is hallhattunk, amit hatékonynak gondolnak. Először is, szeretnének kinevelni egy híradós sztárgenerációt, ami az Egyesült Államoktól, de a Nagy Britanniától sem idegen.  Kérdés nélkül rögtön hallhattunk néhány nevet is. Ilyen volt például Alföldi Zoltáné, aki híradósként az RTL Klub-nál kezdte, majd átigazolt az Atv-hez, ahonnan most az  m1 kötelékébe került. Előkerült néhány név a Lánchídrádiótól illetve az Echo tv-től, majd végül a köztudottan, többségében jobboldali érzelmű közönségnek elejtette : Kálmán Olga nevét, akit egyértelműen szakmai hozzáállása miatt kevert bele a kontextusba.

    De nem csak ez volt az egyetlen elképzelés, ami az emberek visszacsábítását célozta meg. Bár nem került kimondásra ebben a formában, de az egész beszélgetés alatt az m2-t, mint leendő ifjúsági  és kulturális csatornát emlegette a hallgatóság és Belénessy is. Illetve azt is igyekeztek egyértelművé tenné, hogy az eddigi gyakorlat helyett, miszerint a 20:00 és 22:00 óra közötti sávban zömében politikai műsorok futnak, inkább saját gyártású produkciókkal próbálnák visszacsábítani a nézőket és megtartani, az ,,elöregedett” közönséget.

  Ez jelentheti új rajzfilmsorozatok születését, magyar, külföldön agyondíjazott filmek forgalmazását és bemutatását, de ezek egyike sem biztos. Amire viszont konkrét ígéretet kaptunk, az nem más, minthogy nem lesz több Szomszédok ismétlés, és valószínűleg az Életképek is hasonló sorsra jut.

  Konkrét választ arra sem kaptunk, hogy a reklámok mennyire játszanak majd fontos szerepet az összevont közmédiumok érdekében, de legalább annyit kihámoztunk az erre irányuló mondatokból, hogy  a főszereplőnek a reklámmentes magyar televízió elképzeléssel sincs baja.  De ez ismét belefut néhány gazdasági és logikai kérdésbe.( Ha nincs reklámbevétel,akkor miből tartja el magát a fenntarthatatlanságot megszűntetni kívánó új rendszer, illetve miért van szükség a nagyobb nézettségre, hallgatottságra, ha a reklámozó cégeknek nem akarnak kedvében járni?).

  Az viszont kérdés nélkül remek javaslat, amit az egyébként a magyar filmesek által sokat szidott kormánybiztos Andy Vajna nyújtott be- igaz, csak egy magánbeszélgetés keretein belül-, hogy a rövidfilmeket, játék, illetve dokumentum kategóriában is valamilyen módon a televíziónak kell felkarolnia. Ez egyrészt  azért nagyon jó meglátás, mert mennyiséget tekintve éves szinten sokkal több ilyen jellegű alkotás születik, mint mondjuk nagyjátékfilm, ráadásul hazánk nagy rendezői is a rövidfilmkészítéssel találták meg a pályájuk mai állásához vezető utat, ezen kívül Magyarországon különösen nagy hagyománya van a rövidfilmgyártásnak, elég csak a Balázs Béla stúdióra gondolni. Másrészt pedig azért jó meglátás, mert a rövidfilm, a mozis piacon való forgalmazás során a terjedelem/ár/érték  arányt tekintve nem tudna versenyre kelni a nagyjátékfilmekkel, így viszont van esélye, hogy  megálljon a saját lábán és elérje közönségét!

  Ahogy befejezte a beszédet a következő lépés a programban a kérdezz-felelek volt. Nem emelném ki az összes kérdést, többek között a sajátomat sem, amit csak azért tettem fel, mert egy ilyen fontos személytől azért mégiscsak illene kérdezni valamit, akkor is, ha már feltették az összes olyan kérdést, ami engem is foglalkoztatott.  De néhányra azért sort kerítek.

  Az egyik fontos felvetés az volt, hogy amennyiben ingyenessé teszik az MTI híreit azzal az állam nem szorítja-e ki a különböző hírügynökségeket a hírpiacról(lásd: független hírügynökség)? Illetve, ha kiszorítja, akkor monopol helyzetével nem mond-e ellent a régi és az új médiatörvényben is meghatározott törvényes igénynek, hogy ezen ágazatban is deklaráltan versenynek kell lennie?

  A kérdésnek többször is el kellett hangoznia, mire érdembeli választ kaptunk. Viszont az részben egyértelmű lett. A lényege, hogy amennyiben és most idéznék : ” …nem közöljük, hogy a lázár luxus Audival  járkál…” akkor az emberek megnézik majd a kereskedelmi médiumok híradóit a közmédiumok pedig nézőket és hallgatókat veszítenek, ami nem áll érdekükben. A válaszban egyébként érezni lehetett a pártszorítás vádjának talán kicsit izzadságszagú elutasítását, de ettől függetlenül amennyiben, a kereskedelmi médiumok híradásaira egyéb megkötés nem születik , a dolog érvényes, értelmes és igaz.

  Másik kérdés az volt, hogy ha az a meghatározott egy stáb megy ki mindenhova és ugyanazt a híradást kapjuk az m1-en, dunán, és a Kossuth rádión, akkor nem válik e a közszolgálat egy egyoldalú kormányzati csatornává. Erre pedig az a válasz érkezett, hogy a kérdés azért nem érvényes, mert ezen médiumoknak nincs önálló profilja, ezért nem érdemes külön költeni valamire, ami egyébként egységes.  Ez is egy őszinte gondolat, csak épp magába foglalja, hogy a fenti kérdés az eddig is érvényes volt,  most csak annyi történik, hogy már nem is cáfolják.

  Miután véget értek a kérdések, hamar lefújtuk az estébe hajló délutánt, mondván a vezérigazgató a Sándor palotába tart, hogy találkozzon a köztársasági elnökkel. Arra a kérdésre hogy lehet e kérdezni Belénessy-től, azt a választ kaptuk az egyik egyetemi tanárunktól, hogy nem ér rá, de ettől függetlenül nincs az a rohanó ember, akivel, ha kellőképp éreztetjük fontosságát nem áll meg egy pillanatra. Én nem tudtam eleget tenni ezen követelményeknek, úgyhogy csak tudósítottam erről a romantikus délutánról, aminek –legalább a filmekre vonatkozó- ígéreteiből remélem egy szép napon realitás válik.

 

Rövid életrajz Belénessy Csabáról:  http://hirugynokseg.hu/mtizrt/451622/

Szólj hozzá!

Líbia: Már a filmes világ is részese

2011.04.21. 14:47 Zehev

 

A Líbiában zajló események, melyek egyenes következményei az Arab Dominónak is nevezett, a közel-keleten zajló tüntetés és harc sorozatnak, elérték a filmes világot is. Tegnap 41 éves korában elhunyt Tim Hetherington dokumentumfilm készítő miközben a Líbiában található ostrom alatt álló Misrata nevű városból tudósított közvetlenül a frontvonalról.
 
A körülmények egyenlőre tisztázatlanok, de azt lehet tudni, hogy néhány órával halála előtt Hetherington a következőket írta Twitter Oldalán: Az ostromlott líbiai városban, Misrataban. Quaddafi erői válogatás nélkül lőnek. Semmi jele a NATO-nak.
A Dokumentumfilmes számára nem voltak ismeretlenek a veszélyes helyzetek. Közel egy évtizedet töltött tudósítással, olyan veszélyzónának nyilvánított helyeken, mint:  Libéria, Nigéria és Sierra Leone. Ezalatt az idő alatt főleg operatőrként tevékenykedett olyan filmek elkészítésében, mint a (magyar forgalmazó híján angolul) „Liberia: An Uncivil War” és a „The Devil Came on Horseback”.
 
Legutóbbi munkájáért Oscar díjra jelölték, a Restrepo című dokumentumfilm társrendezőjének minőségében. A film az amerikai második Szakasz afganisztáni küldetéséről , illetve annak legnehezebb pillanatairól szól. A filmet úgy készítették, hogy egy éven keresztül mindenhova elkísérték az egységet, válogatás nélkül lefilmeztek mindent, majd úgy vágták meg, hogy egyes kritikusok szerint nyers őszinteséggel mutassák be vele az ottani helyzetet.
 
Kellemetlen hír ez mind a filmes világ számára, mind pedig azoknak, akik ilyen-olyan érdekekből, de a békét kívánják a térségbe. Az eset azért példaértékű, mert arccal lehet bemutatni egy ember személyes tragédiáját , amivel talán fel lehet hívni a figyelmet az események súlyosságára. Ezzel természetesen nem kívánom kihasználni Tim Hetherington-t, de remélem értelmetlen halála, figyelemfelkeltő jellegével értelmet nyerhet.
 
(Az információkat a New York Times, az Imdb és a Wikipédia írásai alapján gyűjtöttem)

 

Szólj hozzá!

A vörös ötös megküzd a Traffic Jam-el, hogy a jótékony jogvédőktől rejtve végül a Big Kahuna nyerjen!

2011.04.18. 23:35 Zehev

Szóval...

  Szóval, tekintve, hogy én azon kevesek közé tartozom a fiatalsági-informatikai társadalomban,akinek a "mi a Mém" kérdést egyenértékű homály borítja az alkotmány(ebben a pillanatban még jogos is a kérdés, hogy melyik) negyvennyolcadik oldalán található harmadik mondatra irányuló bármely kérdéssel, bevallhatom, hogy a Blogolás tevékenységéről semmit sem tudok. Na most ez azért nagyon jó, (Üvegtigris rajongók tudnak erre egy választ), mert akármilyen stílusban írok is, legalább én egyedinek érezhetem az összehasonlítási alap fájdalmas terhe nélkül. Persze az más kérdés, hogy  ettől függetlenül megeshet, hogy a tartalom-forma egysége annyira sablon, hogy akár egy Facebook-os robot is írhatná. (Ha valaki nem tudná, hogy az milyen, ne habozzon és jelölje meg ismerősnek Szalai Lénát az említett közösségi oldalon). De hangsúlyozom, a lényeg, hogy én mit hiszek és nem azért, mert egocentrikus személyiség vagyok(milyen más lehetnék, ha egyszer exhibicionista hajlamaimat egy egyoldalú gondolatáramlás formájában fejezem ki), hanem, mert az eredeti szándék tiszta és egyszerű.

  Ki vagyok én és mi a fenéért olvasná el bárki is, amit írok?

  Szerintem nevekkel nem is nagyon érdemes dobálózni, mert a véletlenül idetévedtek -áldja meg a kezeiteket létezésetek érzésetek szerinti irányítója- nem sok mindent tudnak kezdeni ezzel az információval, a másik 5-6 száz ember, akinek pedig megkeseríthetem az életét a folyamatos reklámozással, úgy is tudja, hogy kinek köszönheti agresszív vágyait, jobb esetben kellemes pár percét. De annyit szerintem megoszthatok az internet jótékony homályába bújva, hogy Szabad (egyesek szerint, már-már Vad) Bölcsész vagyok. ( a dolgot lehet szidni, legjobb, ha humor formájába öntenek nyakba vele, csak legyen kreatívabb a gyorsétteremláncokhoz köthető vicceknél). Egyértelműen érdekel az írás, persze nem elsősorban ebben a sürgetett, buborék szerű műfajban. Emellett, céljaim között szerepel, hogy Filmrendezővé váljak, illetve kisebb súrlódásaim a zenével is vannak és még véletlenül sem felejteném ki, hogy van egy Rádióműsorom az egyetemi Online rádiónál. Tehát egész egyszerűen, majdnem minden, amiről azt gondolhatjuk, hogy könnyű csinálni, anyagi és kritikai elismerést hoz és azért mégiscsak kiadhatja az ember magát az adott tevékenységen keresztül (festeni sajnos nem tudok, de legalább a telefonommal már elkezdtem fotózgatni). És hogy a vastagított kérdés második részére is hasonlóan egyértelmű választ adjak:  a reggeli kávé mellé azért mégiscsak jobb ez, mint a Nőklapja horoszkóp rovata.

 

Akkor miről is van szó?

 

Ja, hogy miről megy majd itt az egyszemélyes DiaLogika? Nézzétek, nem annyira egyértelmű a koncepció, mint, amennyire elvárható lenne. Abban biztos vagyok, hogy a kötelező mértéken kívül, nem az öncélúság vezérel. Szeretnék híreket közölni, kritikákat írni, egyes esetekben tudósítani, és, ha úgy adja a napom, akkor interjút készíteni és az általam kedvelt dolgokat tartalmilag reklámozni. ( Hajrá No Seatbeltz!). Hogy ez mennyire sikerül az teljes mértékben rajtam múlik illetve azon, hogy ha lesznek visszajelzések, akkor mennyire fogok tudni rájuk reflektálni az épülésem érdekében. Szó lesz itt politikáról, közügyekről, Kultúráról és valószínűleg néha napján, ha már nem tudom kezelni az indulataimat, akkor ezen a  fórumon fogok, ahogy egyik ismerősöm fogalmazna: Picsogni.

 

Ha eddig elolvastad, akkor te a Kovács Gergő vagy, esetleg tagja a No Seatbeltz-nek, de az majdnem biztos , hogy voltál már koncertjükön. Ha egyik sem igaz, akkor aranyeső hulljon rád!

Szólj hozzá!